Halszem

 avagy Radikális-tábor nem csak radikális(os)oknak

Alkotótáborban vettem részt Zalamerenyén hétfőtől (08.08.) szerdáig (08.17.). Ez a csaknem 10 nap igencsak gazdag volt eseményekben, szakmai és érzelmi hatásokban, ezért arra gondoltam, hogy mindenképp meg szeretném örökíteni valamilyen formában. A szavak tűntek a legkézenfekvőbb eszköznek, de azért segítségül hívom Fekete Attila fotóit is. Napló-szerűen fogom leírni személyes élményeimet, az eseményeket, szakmai munkát, és mivel számomra igen fontosak, az emocionális töltetre is rávilágítok. Lesz tehát egy kis szakma is, de főleg az emberi tényezőket szeretném előtérbe helyezni.

Valamikor nyár elején, a Tűzraktérben tartott előadásunk utáni poharazgatás közben született meg a megegyezés Formanek Csabával, a Radikális Szabadidő Színház vezetőjével, hogy részt fogok venni a táborukban. Mivel az egyik 'oszlopos-MOZAIK-os' (Bognár Anita Rozália) már dolgozott a Radikálisban, kézenfekvő volt, hogy ő is megy, és Prezenszki Attila is csatlakozott hozzánk. Így hármunkkal kibővülve végképp vegyes társaság gyűlt össze: hárman jöttek a celldömölki Soltis Lajos Színháztól, plusz egy fő a holdudvarukból. Volt egy-egy ember, akik egyértelműen kötődnek a Radikálishoz, de az elsődleges játszóhelyük a Trainingspot Társulat, illetve a Trambulin Színház. Végig ott volt velünk egy fotós, akinek ismét nagy köszönet a csodás fotókért, ide is belopom őket. Aztán csatlakozott még hozzánk barátnő, testvér, élettárs, majd a bemutatóra persze barátok, kollégák, és a helyiek.

Menjünk akkor sorban végig a napokon!

HÉTFŐ

érkezés, élet kialakítás, vásárlás, születésnapozás

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye%201/content/_FA_4705_large.html

Hétfőn indult a történet, de napok óta készültem rá: bevásárlás, technikai eszközök összeszedése, felkészítése. Olvasás, elemzés, készülés a szakmai munkára. Vasárnap becsomagolás, tankolás, az autó előkészítése, és hétfőn indulás Preziért, majd irány Budapest, Tűzraktér! Ott gyülekeztünk ugyanis, így nekünk két örömteli érkezésben volt részünk. Szépen összejöttünk, bepakoltunk a buszba, Anita és Csaba beült hozzánk, és már indultunk is. Útközben a buszon ülők kitalálták, hogy ők csobbannak egyet Zamárdiban, mi húztunk tovább Merenyére, ahol a Celldömölkiek már vártak ránk.

A polgármester fogadott minket, körbevezetett minket a Faluházban, és elfoglaltuk a helyeinket. Két szoba öt-hat ággyal plusz egy garázs(!), hat kórházi vasággyal. Én ide kerültem, és miután befutott a strandoló busz, kibővítettük hétágyasra a 'szobánkat'. Gyors megbeszélést tartottunk arról, hogy hogyan is fogunk élni 10 napig. Először a gyakorlatias kérdések: a zuhanyzók használata, az étkezések, a takarítás, a gazdálkodás, a lefekvés, a felkelés... Másodszor pedig a munkarend kialakítása.

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye%201/content/_FA_4714_large.html

Ezután összeszedtük, hogy kinek mire van szüksége a boltból, illetve milyen ételt-italt fedezzenek a közös költségek. Prezivel és a celldömölki(szombathelyi) Rákos Blankával elmentünk Nagykanizsára a Tescoba bevásárolni. Mindenképpen szerettem volna, ha jön velünk egy lány is. Ráadásul Blanka még vega is, így aztán tényleg másképp állt a vásárláshoz, mint egy húsimádó agglegény. Két és fél órán át tartott a bevásárlás: az eredménye két tömött kocsi, para, hogy nem lesz elég a pénzünk, és dugig megrakott Suzuki.

Visszatértünk után nekiestünk a munkának! Először egy kis bemutatkozás, aztán előkerült a szövegkönyv. Na, az úgy volt, hogy a tábor mottója: Don Quijote lázálmai. Van ugye a Cervantes mű. Aztán Csaba írt egy szöveget, aminek van köze az alapműhöz: Don Quijote a főszereplője. Ezt a szöveget olvastuk össze hétfőn este. Már most lelövöm a poént: a táborzáró kedd esti bemutatónak semmi köze nem volt ehhez az íráshoz. :-)

És eljött az első este. Prezinek születésnapja volt, így az egyébként sem túl feszült társaság még tovább lazult, és hát kellemesen becsiccsentettünk.

KEDD

tréning, első etűdök, még buli

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye%201/content/_FA_4764_large.html

A reggeli ébredést nem mondanám nehéznek, bár a hajnalig tartó születésnapozás miatt akár az is lehetett volna, de ha nyolc óra nullanullakor a tízméteres körzetedben két derékra szerelhető szegélyvágót bedurrantanak, akkor sokkal könnyebben hagyod ott az ágyat. De így legalább volt meleg vizes zuhany! Aztán reggeli, majd tízkor találkozó a faluház nagytermében. Ott egy kb. két és fél órás tréning. No igen. Kemény volt. Csúnyán mondva: meg lettünk dolgozva. És közben hihetetlen energiák szabadultak fel, és hihetetlen kommunikációs csatornák nyíltak meg! A tréning második felére én két lánnyal gabalyodtam össze, a Trainingspotos Benya Katával, és a Soltisos Hajba Beatrixszal. Nagyon szuper volt! Együtt lélegeztünk a lányokkal, mintha hárman egy test lennénk! Bea szerint apa-anya-lánya voltunk, szerintem inkább a két lányomat védelmeztem, de lényeg, hogy mind nagyon vigyáztunk a mi kis hármasunkra. Aztán – mi sem természetesebb – kimásztunk az ablakon a kertbe, majd ki az útra, végül az ablakokon át újra a teremben találtuk magunkat, mindezt persze erősen meditatív állapotban. Nagyon klassz volt!

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye%201/content/_FA_4799_large.html

Furcsa élmény volt, hogy a tréning közben a teremből ki-be járkáltak a T-Home-os szerelők, merthogy éppen SAT TV-bekötést eszközöltek, és mi se zavartuk őket, de ők sem zavartak minket. Pedig a saját szemszögéből nézve, mindkét társaság furcsán hathatott a másiknak.

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye%201/content/_FA_4834_large.html

A tréning végén Csaba kis csapatokat alakított ki, hogy délután önálló munka folyhasson. Volt kettes-hármas-négyes csapat is, sőt, egy szóló is. Külön kértem, hogy én ne a saját csoportom tagjaival legyek, és javasoltam, hogy a többi csapat is legyen szórt. Így is lett, gyakorlatilag mindenki olyanokkal kezdett el ebéd után dolgozni, akikkel még igazából soha. Én Szabó Emesével kerültem egy párba, vagyis amikor meghallotta a kérésemet, akkor ő lecsapott rám. Mi előzőleg már találkoztunk néhányszor, pl. egy kétnapos fesztivált együtt ültünk végig. Igaz akkor ő gyakorlatilag koffeinen élt, úgyhogy nem volt túl aktív a megismerkedésünk. De azóta a Tűzraktérben már jónéhányszor összefutottunk...

Csabának nagyon megtetszett, ahogy a tréning során ki-, illetve bemásztunk az ablakokon, úgyhogy a délutáni munkánk mottójául az ablakot, illetve a kint és bent viszonyát választotta. Ebéd utánra így adott volt a feladat: olyan etűdök létrehozása, amelyben az ablak a főszereplő.

Az ebéd, – amit egy közeli étteremből szállítottak ki nekünk – valamint egy kis pihenő után hozzáfogtunk az ötleteléshez. Először a helyszínünket kellett megtalálnunk, ami végül is az autóm lett. Aztán azon kellett gondolkodnunk, hogy a 'nő-férfi-autó' témára ne valami sablonos dolgot találjunk ki. A stoppolásra esett a választásunk. Mesi vett fel engem, egy kis flört, majd bizarrá váló sofőr, menekülés a kocsiból az ABLAKon át, egy kis zombizás, majd ébredés a lázálomból, mert hát Don Quijote mellett a lázálmok volt a fő témája a tábornak. Itt jött még egy slussz poén a jelenetben, ami később kikerült belőle, de ez az első kis etűd is sikeresnek volt mondható. Annyi pici játékot vittünk még bele, hogy ami a kocsin kívül volt, az hallható volt, ami az ABLAKon belül történt, az viszont nem.

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye%201/content/_FA_4897_large.html

Mind megnéztük egymás jeleneteit, majd újra félrevonultunk a finomítások kedvéért, de az új változatokat már nem mutattuk be, csak másnap, úgyhogy ismét jött az esti lazulás. Maradt még a tegnapi pálinkából, és az IVI-koktéllal is elkezdtem a hódítást: citromos ice tea, dry gin, sok jég, sok citrom. Itt persze jég nem volt, de – elsősorban a lányoknak – így is nagyon bejött. Ismét becsicseregtünk egy kissé.

SZERDA

etűdök újraosztása, újabb vásárlás, végre meccs, lájtos buli

Ébredés, most végre már nem fűnyírózajra! Hanem kopácsolásra, merthogy elkezdték felépíteni a sátrat az udvaron a falunaphoz. Hurrá. De tényleg. Akkor persze nem örültünk neki, de használtuk mi még azt a sátrat... Blankával kitaláltuk, hogy csináljunk reggelire tojásrántottát. Gazdagon. Hagymapucolás, paprikaaprítás, gombadarabolás. Pézsé (Pál Zsolt) feldobta, hogy vágjunk alá egy szál kolbászt. A vega Blankának ez nyilván nem tetszett, nekem viszont a gomba nem jött be, úgyhogy gyorsan kiderült, hogy ennyi embernek legalább kétféle rántottát kell készíteni. Pézsé elment kolbászért, de egy oldal húsos szalonnával tért vissza a bolt szerénységének köszönhetően. Ekkorra már kész volt a vega-rántotta, jöhetett az én köröm. Kezdett világossá válni, hogy a 30 tojás 20 embernek még alaposan gazdagítva sem túl sok. Vészmegoldásként minden maradékot előszedtünk, paradicsomot szolgáltunk fel hozzá, a sajtvéget is beledaraboltuk, sőt egy kis tejet is löttyintettünk bele... Így vagy úgy, de azért csak jól laktunk.

Újra bemutattuk az etűdjeinket most már – gondoltuk mi... - végleges formájukban. A mi kettősünk már nem nagyon változtatott az eredeti verzión... Még egy kicsit ráerősítettünk Mesi bohóc-bizarrságára, és horrorságára, de ennek csak néhány paradicsom látta kárát, emberélet nem forgott veszélyben. Viszont innentől kezdve az egész darabon keresztül vitte a gonosz bohóc karakterét Mesi. Volt, ahol éppen csak megjelent, mint egy szellem, volt, ahol pedig igen csak aktív kis gonoszkodó lett belőle...

Ezek után teljesen újra lettek alakítva a csoportok. A szólóból duó lett, a duókból trió, vagy négyes, a négyesből ötös... Kezdtek a szálak kialakulni maguktól is, de persze Csaba is kezdte őket kócolgatni, és néhol az volt az érzésem, hogy a szálak magukat is összegubancolják...

No, én elveszítettem Mesit, aki becsatlakozott a négyes csoporthoz, helyette azonban megkaptam Blankát. Azt az utasítást kaptuk, hogy vigyük tovább a stoppos vonalat, de most fordítsuk meg a leosztást, vagyis én legyek aki felveszi a stoppos leányzót. Blankával is nagyon kreatívak voltunk: kitaláltuk, hogy a jelenet nagy részében én fogok kattantnak tűnni, majd a végére ő lesz kissé furcsa. Aztán még azt is kitaláltuk, hogy visszautalunk az előző párunkra – Blanka is duóban volt – sőt, még egy harmadik jelenetre is teszünk utalást, hogy majdan még jobban illeszkedjen a mi jelenetünk a nagy egészbe. Én még azt is szorgalmaztam, - csak félig viccesen – hogy ha már megint ilyen szexi nő a partnerem, akkor most már legyen valami szex is!

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye%203/content/_FA_5376_large.html

Blanka nem zárkózott el a dologtól, úgyhogy egy finom/nem annyira finom kis utalást tettünk a szexre. Ismét azt kell mondanom, hogy nagyon jól sikerült kis jelenetet hoztunk össze: volt benne dráma, rengeteg poén, abszurditás, nagy csendek, ordibálás, és egy kis szex is. Hogy mennyire sikerült jól, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a mi jelenetünk már szerdán elnyerte végleges formáját a keddi bemutatóhoz. Csak hétfőn építettünk be két plusz mondatot, mert Blanka vasárnap este kapott egy új jelenettel járó új szálat, és erre tettünk egy utalást a mi kettősünkben.

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye2/content/_FA_4998_large.html

A megszokott hármasunk ismét útnak indult bevásárolni immár rutinnal, és mivel hétfőn alaposan túlbecsültük az alkohol fogyasztásunkat, sokkal kevesebb idő alatt végeztünk, és sokkal kevesebb pénzt hagytunk ott. Visszatérve Prezivel leültünk meccset nézni – hála a T-Home szerelőinek! - a többiek pedig tovább bonyolították a szálakat.

Megfáradva, és kissé törve értünk az estéhez, nagyjából mindenki sokkal korábban feküdt le, mint az előző két napon. Még a hardcore éjszakázók is csak lájtos beszélgetésbe folytak bele.

CSÜTÖRTÖK

tréning, etűdök összefűzése, felező buli

Egy újabb reggel, újabb közös reggeli, újabb késések, Csaba újabb kiakadása a késések miatt... Persze azért egyik sem volt komoly. Na, és ekkor kihasználtuk a sátrat! Tíztől munka, de most nem konkrétan az előadásra készültünk, hanem egy újabb tréning következett. Ezúttal a belső folyamatok mellett nagyobb hangsúly került a mozgásra és a vokalitásra is. Akadt olyan feladatunk is, amikor mindháromra egyszerre kellett figyelnünk: körben álltunk, egy-két ember pedig a kör közepén azokra a ritmusokra, zajokra mozgott, amiket a kört alkotók adtak ki magukból, vagy hoztak létre a testükkel. Ez a tréning inkább fizikálisan volt fárasztó. Később Csaba elmondta, hogy az első, keddi tréningen is feltűnő volt az emberek nyitottsága, de itt már aztán végképp megmutatkozott a csoport egymásra hangoltsága. Senkinek nem okozott problémát semmilyen érintés, újabb kis történetek alakultak ki egymás között, és a keddinél még intenzívebben jelent meg a közös munka. Kedden is együtt dolgoztunk, különösen az ablakon keresztüli visszamászásnál, de itt aztán! Én speciel kedden Beával és Katával alkottam egy testet, csütörtökön azonban volt egy kb. negyedórás valami, ami már nem is 17 ember szimbiózisa volt, hanem egy lény 17 különálló, de egy közös akarattal.

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye%203/content/_FA_5284_large.html

És tényleg rengeteg apró történet is kialakult. Magán a tréningen belül is, de a fotókat nézegetve rá kellett jönnöm, hogy egy-egy mozdulatsor, száz és száz történetet rejt magában! Erre talán a legjobb – személyes – példa az egyik olyan fotó, amint négyen vagyunk. Mesi, Csák György, Prezi és én. Szereposztásnál lehet Gyuri az apa, Prezi a fia, Mesi a kiszemelt feleség, én pedig a szerelmese. Vagy: Gyuri és Prezi az áldozó papok, Mesi az áldozat, én pedig a büszke apa. Vagy:....

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye%203/content/_FA_5256_large.html

Csodás reggeli után, fergeteges tréning, frissítő hordózuhany, jókedvben elköltött közös ebéd, napsütés, vidám, melegszívű társaság... Ezen a délelőttön úgy éreztem magam, mint egy kisfiú, akit elvisznek a vidámparkba. Felültetik az első körhintára, és le sem akar róla szállni, merthogy az a világ legjobb körhintája. Aztán felül egy következő sergőre, és akkor már onnan nem akar leszállni, merthogy sosem érezte még magát ilyen jól. Aztán a következőnél, ugyanez, és megint ugyanez. Már csak azt a pillanatot (nem)vártam, amikor összeroskadok a rám nehezedő élmény-görgeteg alatt.

Aztán délután elkezdtük ténylegesen összefűzni az etűdöket, próbáltunk valamiféle egységet kitalálni. Majd megpróbáltuk megfogalmazni az előadás mondanivalóját magunknak. Végül is Csaba így fogalmazta meg: „...arról szól, hogy valódi emberi kapcsolatokat létesíteni VESZÉLYES, mégis mérhetetlenül szükségünk van erre. Emiatt aztán MINDENT megteszünk, hogy ez sikerüljön. KOMIKUS, hogy végül is ez tragédiához vezet...”

Mielőtt belekezdtünk volna újult erővel az esti buliba, Kata lekezelte az fejégésemet. Gyakorlatilag már nem égett a fejem, hanem fájt. Eléggé szürreálisan festhetett önmagában a kép: egy hosszú szőke hajú lány a színpadon állva bekeni tejföllel az előtte álló kopasz fejet...

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye%203/content/_FA_5523_large.html

Szemere Zsolt percei következtek, merthogy nekiállt megcsinálni vacsorára a specialitását, a vörös lencsét. Néhány konyhatündér segítségével nekiláttak a nagy főzésnek, de az egyik fontos hozzávalló nem igazán akart segíteni: a gázpalack. Én el is sütöttem az Étellift egyik poénját: Gus, kifogyott a gáz. Azonban a kopogó szemmel a félkész vacsora fölött állóknak nem sok kedve volt nevetni. Sebaj, irány a kocsma, ami egyben – természetesen – gázcsere telep is. Igen ám, csak a kocsmáros blazírt arccal elénk vetette, hogy már vagy két hónapja nem járt nála a teherautó, úgyhogy csak üres gázpalackja van. Még jobban elkezdett kopogni a szemünk... Aztán kibökte, hogy végül is van még egy gázos a faluban. Egy magánháznál. Mindez este tíz körül. Mit volt mit tenni, Zsolttal fogtuk az üres palackot, és elindultunk megkeresni a tipikus útbaigazítás után – mentek, mentek, mentek – a gázost. Könyörgöm, három utcás falu! Mégis csak másodjára sikerült megtalálni. Aztán mint portyázó harcos a trófeáját, bevittük és bekötöttük a teli palackot a lencse alá.

A viszontagságosan elkészült vacsora alatt/után amolyan felező bulit tartottunk, szólt a zene, izzott a táncparkett, folyt az ital, füstölt a cigi, ment a hülyeség. Belehúztunk alaposan!

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye%204/content/_FA_5525_large.html

PÉNTEK

etűdök véglegesítése, kicsi semmittevés, vásárlás, megint buli

Ezen a reggelen végre meg mertem kockáztatni a hordózuhanyt. Kellett hozzá Mesi bátorítása is, de innentől kezdve tulajdonképpen csak ezt használtam, és így már többek is felbátorodtak. Ami probléma is lett, mivel a későbbiekben az előadás része lett a hordózuhanyból folyó víz, és a bemutató estéjére ki is ürült az egyik...

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye%203/content/_FA_5492_large.html

Alapesetben igen fájna a hideg zuhany, de mivel tűző napsütés közben, némi hűsítő szél közepette folyt rám az hűs víz, így inkább frissítő volt, mint bosszantó. Különösen azokon a reggeleken, amiken az előző este miatt is nehezemre esett a felkelés. Megjegyzem, innentől kezdve minden reggel ilyen volt...

Ezen a napon is tovább folyt az etűdök finomítása, de most már egyértelműen azért, hogy a sok kis apró jelenet végre tényleg összeálljon egy egésszé, és esetleg még a nézők számára is érthető, követhető legyen. Nekem ismét lazább napom volt, mivel az én két jelenetem nagyjából rendben volt. Próbáltuk még a nagy jelenetünket, az emberrablásosat. Itt mind a húszan színre kerültünk, és hát ez nem volt egyszerű sem rendezői, sem színészi szempontból. Egy bábeli zűrzavarban arra kellett koncentrálnunk, hogy bizonyos részek hangsúlyosak legyenek, bizonyos részek pedig egyáltalán ne kapjanak hangsúlyt, mégis folyamatosan történjenek meg.

http://fattila.hu/egyebek/zalamerenye%206/content/_FA_6338_large.html

A nagy kavalkádon belül nekem lett mégiscsak a legkényelmesebb a helyzetem, mert szinte végig csak fekszem. Igaz néha felkelek, de gyorsan leütnek. Ekkorra az is végérvényesen kiderült, hogy az általunk behozott Mesi-féle horrorbohóc-szál végig fut a darabon.

A kis hármasunk ismét elindult Nagykanizsára bevásárolni. Egészen rutinosak voltunk már, és mivel nagyon gyorsan végeztünk, csaltunk egy kicsit. A nagyvárosi 'civilizált' létbe kóstoltunk bele, amikor néhány hamburgert toltunk az arcunkba. Blanka persze fishburgert. Mindeközben a többiek koncerten vettek részt a templomban, ahol furcsa közjáték zárta az előadást: egy idős néni a koncert végén kiállt a nagyérdemű elé – persze műsoron kívül – és belefogott egy kb. félórás vers elszavalásába. Kisebb botrány kerekedett belőle...

Este a kocsmában összeültünk Csabával, és kiszámoltuk, hogy nagyjából három órás előadást dobtunk össze az elmúlt néhány napban. Bírni fogja ezt a közönség? Igen. Nagyjából egy kilométernyi séta előadás közben. Bírni fogja ezt a közönség? Igen. Csaba nagyon elszánt volt, úgyhogy én is elfogadtam a háromórás, sétálós előadás tényét.

Eközben egy idős bácsi itatta a mieinket, illetve udvarolt a lányoknak. Közben elviselhetetlen hangon kornyikált, és igencsak követelőző módon próbálta saját magára irányítani a figyelmet. Nekem nem volt szimpatikus.

Szépen visszaszivárogtunk a kocsmából a mi kis 'társalgónkba', ahol ismét nagy buli vette kezdetét. Előkerült a dídzsészettem, és szólt a zene! Buli, miegymás.

SZOMBAT

szabadnap, utazás, stoppos

Ébredés, hordózuhany... Mivel ezen a napon volt Zalamerenyén a falunap, így számunkra ez szabadnap volt. Nem is volt olyan reguláris a reggelink, összefolyt az ebéddel. Blanka készített nekünk ételt, persze hathatós segítségünkkel. Bea, Prezi és én voltunk a kukták a tócsni/macok/lapcsánka elkészítésénél. Igen nagy sikert arattunk!

Hármunk – Anita, Prezi – és az én életem itt másfél napra elvált a táborozókétól. Útra keltünk az Alföld felé. Prezi kiszállt Dunaföldváron, és néhány barátjával Százhalombattán töltötte az estéjét, hogy mivel, azt most hagyjuk. Másnap délben mindenesetre gyógysörrel kezdett. Mi Anitával egy barátnőnket és családját látogattuk meg Kecskeméten, aztán Pesten hajtottuk fejünket álomra. Így sikerült egy nap alatt 330 km-t levezetnem, este nem voltam friss...

Miután kiraktuk Prezit, felvettünk egy stoppos srácot. Ritkán találkozok stoppossal, mivel jellemzően autópályán utazok, és ott ritka a stoppolás, de ha látok ilyet, akkor fel szoktam őket venni. Különösen most, hogy a készülő előadásunkban igen csak fontos szerepet játszik a stoppos téma. Ez a srác állítólag reggel hétkor indult Keszthelyről Szentesre, és két órát várt a tűző napon, amikor mi felvettük. Amikor Kecskeméten kiraktuk, már azt kérdezte, hogy merre találja a buszmegállót... Én megértettem.

Közben, mint utólag kiderült, a többiek aktív részesei lettek a falunapnak: ugyanannyit ittak, mint a helyiek, és nem a mieink nyertek...

VASÁRNAP

pihenés, Szigetelés, „honvágy”, utazás, buli

Már a tábor előtti terveink között szerepelt, hogy ezen a napon kilátogatunk a Szigetre Gogol Bordello koncertre. Így is tettünk. Ébredés után hosszan elnyújtott felkelésbe kezdtünk bele, majd egy igen kiadós ebédet költöttünk el a Móriczon. Közben megbeszéltük Prezivel, hogy a Déliben fogjuk összeszedni, és még egy átadás-átvétel is belefért az időnkbe. Dévai Lili ugyanis postásként használt minket, így átadtunk egy bérletet a párjának. Kicsit gengszteres fílingje volt, hogy átadunk valamit, majd felveszünk egy embert...

Ezután irány a Sziget! A Bejáratnál megkérdezték tőlünk, hogy akarunk-e alkoholt fogyasztani odabent, illetve hallottuk, hogy mellettünk két sráctól megkérdezik, hogy elmúltak-e már 18. A válasz igen volt, így mindahányan kaptunk egy plusz szalagot 18-as felirattal. ???

A Gogol Bordello koncert fantasztikus volt! Pechünkre pont előttünk alakult ki egy durván kemény mag, úgyhogy kissé arrébb verekedtük magunkat. Itt sem volt sokkal nyugalmasabb életünk, mert itt meg folyton a fejünk fölé kellett tartani a kezünk a háton és hason dájvingoló fiúk és lányok(!) miatt. Érdekes élmény volt...

Ezután folyadékpótlás, és egy kis félig-meddig 'hazai' következett, az egri Kerekes Band koncertje. Szuper volt, és egy kis társadalmi tanulmányt is végeztünk. Egy lányra két srác mozdult rá mellettünk, és nagyon vicces volt figyelni a három ember reakcióit.

Egy kis séta, és irány a Vad Fruttik koncert. Én egy albumukat ismerem, és az egy-két számtól eltekintve nem nagyon ragadott meg. Ezen a koncerten viszont nagyon színvonalas produkciót láthattunk, hallhattunk.

Mindhárom koncerten és azok közben is Prezivel vadásztuk a csinosabbnál csinosabb lányokat. Persze csak a szemünkkel... Valamint azon is jót nevettünk, hogy a Gogol Bordello közben teljes erővel tomboltunk, a Kerekes Banden egy helyben állva táncikáltunk, a Vad Fruttikat pedig a fűben ülve hallgattuk végig. Közben egyre erősödött a gondolat, hogy a még tervezett két koncertet inkább kihagynám, és mennék vissza Merenyére... Semmilyen ellenállásba nem ütköztem! Úgyhogy gyorsan összeszedtük Fattila barátnőjét, Tanislav Vikit, és irány a pálya! Két óra alatt ott voltunk, és közben megfogalmazódott bennem egy érzés...

A többieket még tábortűz mellett találtuk, és mindenki józan volt. Merthogy Csaba alkoholtilalmat rendelt el a szombat esti dajdajzoás okán. Mindenkinek nagyon megörültünk, kölcsönösen hiányoztunk egymásnak! Ekkor előadtam az érzésemet, miszerint ez a másfél nap távollét arra is jó volt, hogy rájöjjek, a tábor után hihetetlenül fog hiányozni mindenki! A többiek azt mondták, hogy jó kis csajozós dumát találtam ki, de szerintem ezzel a poénnal csak azt próbálták elfedni, hogy ők is ugyanezt kezdik érezni...

Egy esti áldomás erejéig Csaba feloldotta az alkoholtilalmat, de ekkor már nem húztunk bele nagyon, viszonylag gyorsan ágyba kerültünk.

HÉTFŐ

nagy jelenetek csiszolása, egy-két újabb szál, főpróba, buli

Frissítő zuhany, reggeli, és irány a munka. Vészesen közeledett a keddi bemutató időpontja. Némi részpróba, illetve a két nagy jelenettel foglalkoztunk elsősorban, és készültünk az esti főpróbára, ahol majdan meglátjuk, hogy hogyan működik egyben a sokféle jelenet, hogyan lehet sétára bírni az embereket, hogyan működnek a fényviszonyok, hogyan passzol a zene az adott jelenethez.

A záró jelenet nagyon nehezen született meg, többféle befejezés lehetősége látszott, de mivel aludtunk rá párat, erre a napra már véglegesnek tűnt. A másik, emberrablós jelenet is tovább bonyolódott, volt aki már ki is fejezte nem tetszését, de nyilván sokakban dolgozott már a fáradtság is. Mindenesetre elsimultak a dolgok, minden nagyjából végleges lett.

A megszokott ebédfutárunk azonban nem érkezett. Tűzoltásként beszáguldottunk a Tescoba, és újabb csúcsot döntöttünk a bevásárlásban. Mire visszaértünk, mindenki még elcsigázottabb volt, ami nem volt túl jó előjel a főpróba előtt.

Aztán persze nem volt semmi gond, hatkor, előadás időpontjában elkezdtük a próbát, és számomra meglepő módon, de tényleg kezdett összeállni kerek történetté az egyébként egymástól teljesen független jelenetek sora. Rengeteg új poén született a részpróbák alkalmával, úgyhogy mi szereplők is nagyokat nevettünk a saját előadásunk azon részén, amelynek nem voltunk tevékeny részesei. Ebben persze Dödi (Kazári András) vitte a prímet, akinek a nagyon erős jelenlétei mellett még a poénokra is futotta az erejéből. Aztán elkezdtem aggódni, hogy a Lili-Dödi jelenetet hogyan fogja fogadni a helyi közönség... Enyhén szólva erotikusra született. Ezt most nem a majdani közönség csábítása miatt mondom, már csak azért sem, mert tulajdonképpen Lili nem mutat magából semmit. Mégis annyira túlfűtött lett Lili kiváló játékának köszönhetően, hogy mindenféle villantás nélkül is legalább két 18-as karikát kellett volna villogtatni.

Kilencre végeztünk. A becslésünk működött. Mi, a próba után már kevésbé. Még belefolytunk némi kis elemzésbe, de aztán egyre kötetlenebbé vált a dolog, és végre Atesz (Szabó Attila) gitárja vette át a főszerepet. Az élő zene után ismét jött egy kis konzerv zene, és – amire nem vagyok büszke – pont a bemutató előtti éjszakám sikerült a leghosszabbra. A mondás, miszerint a végén csak egy maradhat, úgy módosult, hogy ketten húztuk a legtovább. Természetesen a végére már megint visszaalakultunk bulizókból beszélgető partnerekké, és a végén már egyre laposabbakat pislogtunk. Aztán amikor megszólaltak a kakasok, és a horizont is világosodott, jobbnak láttam lefeküdni...

KEDD

részpróbák, utolsó simítások, előadás, buli, könnyes búcsú

Hazudnék, ha azt mondanám, könnyen ébredtem. De összeszedtem magam, és belevetettem magam a próbákba. Rajtam is kijött a fáradtság, ami abban mutatkozott meg, hogy már engem is kezdett zavarni, hogy még az utolsó napon is átvariálunk jeleneteket, új szálakat fűzünk a már egyébként is elég bonyolult előadásba... De ezen is felülemelkedtem, mint ahogy mások is megtették, és maximális odaadással készültem az esti előadásra.

Reggelire Mezei Réka és Viki nekiestek a lángos sütésnek. Mennyei volt! Ebédre nem is ettem mást csak egy kis gyümölcslevest. Annyira eltelített a lángos, hogy nem is vágytam többre, bár valószínűleg azért már kezdett összeszűkülni a gyomrom a bemutató miatt is.

Délután folyamatosan érkeztek a rokonok, barátok, kollégák. Nekem még volt egy felesleges utam Zalakomárra, illetve némi dohányáru beszerzésére, de már tényleg az előadás lázában égtünk.

Gyűltek a helyiek is, úgyhogy pontban hatkor elkezdtük az előadást, ami eléggé rendhagyó módon egy tízperces sétával kezdődött. A három külső helyszín után visszatértünk a kocsmához, ahová azok a szereplők mentek csak be, akik aktív részesei voltak ennek a jelenetnek, hogy minden néző beférjen. Itt néhányan egy kicsit megpihentünk, mert se nem játszottunk, se nem voltunk a nézők szeme előtt. Ezután már csak a két végső helyszínünk között forgattuk a közönséget, akik igen hősiesen tűrték a mozgatásukat. Egész előadás alatt nem akadt semmi baki, pedig hát jó néhány bizonytalansági tényezőt iktattunk be. Például a két helyi 'színjátszó' ténykedése, ami korántsem volt betonbiztos, színészi jelenlét. Gábor és Dávidka is remekül végezte a dolgát, így minden flottul működött, kivéve a záró jelenet előtti fénytechnikát, de Csaba azt is elsimította. Emelkedett pillanattá nemesedett a zárókép annyira, hogy volt aki már tapsrendünkbe besétált, és gratulált nekünk. Aztán volt olyan is, aki fel sem akart állni a padról, és remélem nem csak a fáradtsága miatt.

Egy dologban biztos vagyok: ha Prezi elindulna Zalamerenyén polgármester választáson, az tuti, hogy megnyerné, annyiszor elhangzott a teljes neve az előadás folyamán. Semmit nem kellene tennie, csak Dödivel fölmondatnia, hogy „Prezzensszki Attillaaaa', néhányszor körbemenni hangosbeszélővel a falun, és már meg is van a bársonyszék. Ha így lenne, reméljük, hogy ő is ilyen kedvesen, jó szívvel fogadna minket, mint a jelenlegi polgármester, Ódor László. Innen is köszönjük neki!

Szóval megvolt a bemutató, kicsi pakolás, majd kocsmázás. Közben a lányok elkezdték sütni a lángos második felét, amivel ismét közelebb kerültek sokunk szívéhez a klasszikus módon, a hasunkon keresztül.

Immár visszavonhatatlanul elérkezett a tábor vége. Mivel nekünk szerdán korán reggel el kellett indulnunk, már kedd este megejtettük a búcsúzást. Nagyon erős jelenetek zajlottak köztünk, most azonban civilből, őszintén. Mindenkinek nagyon fájt a búcsú, még akkor is, ha tudjuk, hamarosan újra találkozunk, hiszen ezt a kis művünket tovább kell alakítgatni, hogy aztán további helyeken is bemutathassuk. Sajgó szívvel aludtam el.

SZERDA

korán kelés, utazás

Utolsó hordózuhany, gyors pakolás, komoly logisztika a csomagok bepakolásánál. Tulajdonképpen ennyi maradt számomra az utolsó napra. Ezalatt a bő hét alatt összehoztunk egy három órás előadást, de ennél sokkal több történt velünk. Nagyon hosszú távra alakultak ki komoly kapcsolatok közöttünk, valahogy senki nem lógott ki a társaságból. Nem voltak klikkek, vagy ha mégis, akkor igen nagy fluktuáció volt köztük. Bármikor ha felálltam egy hármas-négyes beszélgetésből, rögtön belekapcsolódtam egy másikba. Amiből valaki kiszállt, és azonnal került a helyére valaki. Dödi elmondása szerint ő eddig még minden táborban utált valakit, de itt bármennyire is törekedett rá, nem jött össze.

Ez így együtt fog hiányozni mindenkinek. Soha vissza nem térő napok voltak ezek. Leszünk még együtt néhányan, sőt, talán mind együtt, egyszerre is, de az mégis más lesz. Nagyon jó lesz az is, és már alig várom, de máshogy lesz jó.

Még egy gondolat megfogalmazódott bennem. Itt most majd húsz csodálatos embert ismeretem meg nagyon rövid idő alatt. Mégis milyen parányi közösség ez a nagyvilághoz képest, hiszen ez az embermennyiség eltörpül a nagy massza mellett. Vajon hány ilyen csodás emberre lenne szükség ahhoz, hogy a nagyvilág is ilyen békés, vidám, hasznos, élménygazdag hely legyen, mint ebben a tíz napban Zalamerenye?

adri anita bea blanka

kata lili mesi réka

timi viki ákos atesz

attila csaba dávidka dödi

fattila gábor gyuri laci

pézsé pisti prezi zsolt